A sörfőzéshez leggyakrabban használt gabona az árpa. Az árpaszem orsó alakú, külső védőhéjjal rendelkezik. Az árpának három fő fajtája van, amit a kalászokban található magsorok száma és a vetés ideje alapján különböztetnek meg. A sörfőzéshez leginkább kétféle árpát használnak, az egyik a kétsoros tavaszi árpa, ez Közép- és Nyugat-Európában terem. A másik a tavaszi és az őszi hatsoros árpa, amelyet Amerika nyugati területein, Chilében, Ausztráliában és a Földközi-tenger térségében termesztenek. A sörfőzdék többségének kedvenc árpafajtája van, amelyet meghatározott területről szerez be. Az árpát leginkább malátázzák, de az erős barna sörök esetében pörkölik. A jól malátázható árpa kritériuma, hogy nem lehet túl nedves, illata nem lehet dohos, a keményítőtartalma magas – 60-65% -, a fehérjetartalma pedig minél alacsonyabb. Az északi területeken termesztett négysoros árpának magas a fehérjetartalma, pont emiatt hanyagolják a söralapanyagként. Az árpa előnye a többi gabonával szemben, hogy természetesen reagál a melegre, ez leegyszerűsíti a malátázás folyamatát.
Felhasznált irodalom: Váncsa István: Magyar Sörlexikon, A magyarországi sörkultúra bemutatása. Aréna 2000 Kiadó, 2004, Budapest. Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája, Alexandra Kiadó, 2010, Pécs. Michael Jackson: Sör Világkalauz, Orex Bt., 1995, Budapest.
