Első látásra a víz nem tűnik a sör fontos alapanyagának, pedig ha belegondolunk, a sör 80-90%-a víz. A víz nem csak a mennyisége, hanem a minősége miatt is fontos: a sör jellegét elsősorban a benne található ásványi anyagok és sók határozzák meg. A kemény víz az ale, a lágy víz pedig a lager típusú sörök készítéséhez ideális. Emiatt a modern sörfőzdék különböző eljárásokat használnak arra, hogy az előállítani kívánt sörnek megfelelően megváltoztassák a főzéshez rendelkezésükre álló víz jellegét. A sörfőzdék a szükséges vizet különböző helyekről, kutakból, természetes forrásokból vagy a vízművektől szerzik be.
Egy forrásvízből főzött sör A természetes forrásvízből főzött sörökre jó példa a holland Alfa baksör. Bár Hollandia nagy része síkság, az Alfa sörfőzde az ország déli, dimbes-dombos vidékén található. A Meens család a birtokán természetes forrást talált, és ennek vizét használva indítottak el 1870-ben a mai is működő, családi sörfőzdét.
Kútvízből főzött sörök
A ma is kútvízből főzött sörök egyik példája az angol Bombardier Premium Bitter ale, amelyhez a mai napig abból a kútból nyerik a vizet, amelyet még az Eagle Sörfőzde alapítója, Charles Wells fúrt az 1800-as évek végén. Szintén fontos szerepet játszik egy kút az egyik belga trappista sör, az Orval esetében. Az apátsági sör jelképe a szájában gyűrűt tartó pisztráng, ami egy helyi legendára utal: Mathilde toszkánai hercegnő a kútba ejtette az eljegyzési gyűrűjét, de egy hal a szájában hozta vissza a becses ékszert. Az Orval sört a Mathilde-kút vízéből főzik.
Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.