2. Zab és a kukorica

Az általános tévhittel ellentétben nem csak árpából és búzából, hanem egyéb gabonafélékből is készülhet jó sör, a hangsúly elsősorban az alapanyagok minőségén van. Az, hogy egy adott sörfőző melyik növényt preferálja jobban annak személyes, gazdasági és földrajzi okai is vannak.

Az általános tévhittel ellentétben nem csak árpából és búzából, hanem egyéb gabonafélékből is készülhet jó sör, a hangsúly elsősorban az alapanyagok minőségén van. Az, hogy egy adott sörfőző melyik növényt preferálja jobban annak személyes, gazdasági és földrajzi okai is vannak.  A zabot elsősorban Belgiumban és Németországban használják sörfőzésre. A zabbal nem egyszerű dolgozni, és nem annyira ízletes, ezért általában árpával keverik, a felhasznált zab aránya általában nem haladja meg a tíz százalékot.

A kukorica a legolcsóbb keményítőforrás, a felhasználási aránya akár az ötven százalékot is elérheti, sőt, van, amikor ennél is magasabb. Gríz vagy dara formájában használják a sörkészítésnél. A kukoricát nem csíráztatják, hanem csak főzik. A kukoricasör kevesebb malátát tartalmaz, a cefrézésnél kevesebb erjeszthető szénhidrát keletkezik, ennek köszönhetően az élesztő is alacsonyabb alkohol-kihozatalt produkál, és több lesz a maradék cukor, amitől a termék is édesebb lesz. Ezeket a típusú söröket kevesebb komlóval ízesítik, így kevésbé lesz keserű. Az alacsony alkohol és az édesebb íz miatt sokan beszélgetős, könnyű italként azonosítják. Legismertebb változata a mexikói Coronita, de pár éve a csepeli Rizmajer Sörfőzde is készít kukoricasört, aminek a kukorica tartalma ötvenöt százalék.

Felhasznált irodalom: Váncsa István: Magyar Sörlexikon, A magyarországi sörkultúra bemutatása. Aréna 2000 Kiadó, 2004, Budapest. Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája, Alexandra Kiadó, 2010, Pécs. Michael Jackson: Sör Világkalauz, Orex Bt., 1995, Budapest.

megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
On Key

Sörárium blog

43. Ale sörök 11.

hanga ale egy igazi sörkülönlegesség, amely révén bepillanthatunk abba, milyenek voltak azok az ősi sörök, amelyeket nem komlóval, hanem más növényekkel ízesítettek.

5. A maláta

A sörfőzéshez a leggyakrabban világos malátát használnák. Ezen a típuson belül létezik a pilseni maláta, a lager maláta és az egyszerűen világos maláta. Az eljárás során lassan szárítják a gabonát, nem túl magas hőmérsékleten, amelyet fokozatosan növelnek meg, legfeljebb 80-85 °C-ig.