A főzés végén a sörcefre meglehetősen zavaros folyadék, amiben fehérjerészecskék, illetve a főzés végén hozzáadott komló darabjai úszkálnak. A sörrel végzett további munka előtt ezért a sörfőző mesterek leszűrik a főzetet. A szűrést a modern, nagy sörfőzdék többsége centrifugás módszerrel végzi. A megforgatott folyadékban a szilárd részecskék örvényszerűen középen koncentrálódnak, miközben a tiszta folyadék kicsurog a centrifuga alján. A szűrés hagyományos módszere, amit ma is sok sörfőzde használ, a komlót használja fel. A sörcefrét ugyanúgy duplafenekű edényen keresztül szűrik át, mint a főzés előtt a malátalét, csak ez esetben a törköly helyett a komló virágjainak szirmai biztosítják a természetes szűrőt. A szirmok lerakódnak a lyukacsos felső fenéken, és vastag természetes szűrőt képeznek. Vannak serfőzők, akik ilyenkor friss komlót használnak, hogy ezzel extra aromát adjanak hozzá a főzethez.
A hűtés
Mielőtt a sörkészítés egyik legfontosabb szakasza, az erjesztés elkezdődhetne, a megfelelő hőmérsékletre kell hűteni hozzá a cefrét. A modern serfőzők mesterséges hűtést alkalmaznak, ugyanis ha csak egyszerűen megvárnák, amíg a főzés után a folyadék természetes módon kihűl, az jelentősen megnövelné a fertőzésveszélyt a steril állapotban lévő sörcefrében. Ennek elkerülése végett a lehető leggyorsabban végzik el a hűtést a folyadék szűrése után.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.