Miután a sörkészítő befejezte a sörcefre erjesztését, az új sört hosszabb ideig a megfelelő hőmérsékleten kell tárolni, amíg eléri a kívánt állapotot. Ezt nevezik a sör kondicionálásának. A raktározás ideje és a hőmérséklete a sör típusától függ. Az új sör kondicionálásának az a célja, hogy a főzet tovább erjedjen, miközben szén-dioxid képződik benne. Vannak sörfőzők, akik a folyamat serkentésére a sörhöz hozzátesznek egy kevés frissen erjedő sörcefrét is. Nemcsak a hagyományokat követő sörfőző mesterek járnak el így, hanem olyan nagy gyárak, mint az amerikai Budweiser. Az új sört az erjesztés végével áttöltik a kondicionáló tartályokba, amelyek a modern sörgyárakban többnyire rozsdamentes acélból készülnek, bár vannak sörfőzdék, amelyek még mindig használnak hagyományos fa kádakat. Egyes sörfőzdék speciális függőleges tartályokat használnak, amelyekben mind az erjesztés, mind a kondicionálás elvégezhető, és nem kell áttölteni a főzetet. A felsőerjesztésű söröket 25 °C-on, rövid ideig kondicionálják, általában egy hétig, bár van néhány speciális főzet, ahol egy évig, vagy hosszabb ideig is eltarthat, amíg eléri a megfelelő állapotot. Ezzel szemben az alsóerjesztésű lager söröket hidegben, éppen csak fagypont felett kondicionálják, ráadásul jóval hosszabb ideig, három-tizenkét hétig hagyják állni. Egyes fajtákat pedig akár három évig is érlelnek. A hideg kondicionálást először Németországban alkalmazták, ott jöttek rá, hogy egész másfajta söröket kapnak, ha barlangokban vagy hideg pincékben hagyják állni őket. Maga a lager elnevezés a német lagern szóból ered, aminek jelentése: tárol, pihentet.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.