Ha letelt a kondicionálás ideje, a sör elvileg már iható is. Ma azonban a legtöbb sörfajtát tisztán átlátszó formában fogyasztják, ezért hátra van még egy utolsó szűrés, amely eltávolítja az élesztő maradványait és a fehérjedarabkákat a sörből. A modern sörgyártásban a szűrést többnyire keretek közt tartott vékony krétarétegekkel végzik el. A kréta finom anyaga garantálja a folyadék alapos átszűrését. Azoknál az ale sörfajtáknál, amelyek a palackban is tovább erjednek, a sörfőző mesterek nem végzik el ezt az utolsó szűrést.
A pasztőrözés
A Lousis Pasteur (1822-1895) francia tudósról elnevezett eljárás során rövid időre 60-90°C-ra melegítik fel a folyadékokat, majd gyorsan lehűtik. A pasztőrözés megöli az olyan mikroorganizmusokat, mint a baktériumok vagy az élesztő. A modern ipari sörgyártásban a pasztőrözésre két eljárást használnak: az alagútmódszert és a villámmódszert. Az utóbbi esetében a sört forró vízen folyatják keresztül, és így melegítik fel. Az eljárás előnye a gyorsasága, hátránya viszont, hogy a söröshordók és üvegek külön sterilizálást igényelnek, amitől a sör sérülékenyebb lesz. Az alagutas módszerrel a hordókba vagy üvegekbe töltött sör lassan keresztülhalad egy alagúton, amelyben 60-80 °C-ra melegítik fel. Az alagútmódszer nem csak az italt, hanem az edényeket is pasztörizálja, amivel a sör várható élettartamát egy évvel meghosszabbítja. Vannak serfőző mesterek, akik nem kedvelik a pasztőrözést, és ha lehet kerülik, mert szerintük negatívan hat a sör aromájára.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.