9. A komló elterjedése

Azt, hogy a serfőzőknek hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy a komló virágával próbálják meg a élvezetesebbé tenni a sört, nem tudjuk. Azt viszont biztosan tudni lehet, hogy az ősi finnek és a vikingek az elsők között használták.

A középkor folyamán terjedt el a komló virágának használata a serfőzéshez. Előtte sokféle növényt és fűszert használtak a korai sörök ízesítésére, és a komló eleinte csak az egyik lehetett a sokféle adalék között. Azt, hogy a serfőzőknek hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy a komló virágával próbálják meg a élvezetesebbé tenni a sört, nem tudjuk. Azt viszont biztosan tudni lehet, hogy az ősi finnek és a vikingek az elsők között használták.

A szerzetesek és a komló
A komló népszerűvé válása a középkori kolostoroknak köszönhető. A szerzetesek kezdtek tudatosan kísérletezni a sörfőzési eljárás tökéletesítésével, ráadásul a kora-középkorban csak ők rendelkeztek olyan hálózattal, amely lehetővé tette a tudás és az információk hatékony cseréjét és messzi területekre való eljuttatását. A szerzetesek tapasztalati úton jöttek rá, hogy a komló nem csak kiválóan kesernyés ízt ad a főzetnek, de tartósító hatása is van. A komlót ez a kettős hatása tette különlegessé a többi ízesítésre használt növényhez képest. Az biztos, hogy már a 800-as években termesztettek komlót kifejezetten a sörkészítés céljából. Az európai kontinensen a XI-XII. században terjedt el, és szorította ki a többi ízesítőt.

A brit ellenállás
Az angolok szeretnek külön utakon járni a „kontinenshez” képest, és ez a sörkészítésben sem történt másképp. Sokáig ellenálltak a komló használatának, VIII. Henrik király pedig egyenesen „alávaló növénynek” nevezte a komlót, amely nyomorba dönti a népet. Az érett középkorban az angol köznyelv is megkülönböztette a komlóval és az anélkül főzött söröket: a nélküle készült italt nevezték ale-nak, és a komlósat sörnek. A londoni sörfőző céh a szabályzatában rögzítette is, hogy az ale kizárólag vízből, malátából és élesztőből készülhet, amibe nem szabad sem komlót, sem más növényt rakni. A Brit-szigeteken csak a XV. század végén vált mindennapossá a komló használata, ezután már az ale-t is komlóval készítették.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.

megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
On Key

Sörárium blog

43. Ale sörök 11.

hanga ale egy igazi sörkülönlegesség, amely révén bepillanthatunk abba, milyenek voltak azok az ősi sörök, amelyeket nem komlóval, hanem más növényekkel ízesítettek.

86. Sörlázadások – A chicagói sörlázadás 6.

Ez a nap vált a lager sörlázadás nagy napjává. A német közösség úgy döntött, hogy nem bízza pusztán a bíró bölcs belátásra az ítéletet, hanem oda vonulnak a tárgyalásra a vádlott felmentését követelni.

13. Az élesztő

Az élesztő sokáig nem tartozott a sör tudatosan használt alapanyagai közé. Mivel az élesztő benne van a levegőben, nem feltétlenül kell tudatosan hozzáadni a főzethez az erjesztés elindításához.