Blog

46. Az ókori sörfesztivál: a Részegség ünnepe

A sör nagy szerepet játszott a különböző ókori népek, így a mezopotámiaiak, az egyiptomiak, a kelták és a germánok ünnepein. Fogyasztották a szertartások részeként, áldozatként mutatták be az isteneknek, vagy csak sörrel ünnepeltek. Az ősi Egyiptomban azonban magának a sörnek is volt ünnepe. Nem is finomkodtak a körülírásával: a Részegség ünnepének neveztek. okori-sorfesztival A sör ünnepe A Részegség ünnepét az Áradás évszak első hónapjának 20. napján tartották. Az előkelők és a közemberek egyaránt nagy mennyiségben itták a sört. Az ókori egyiptomi falfestmények az ivástól rosszul lévő, hányó embereket is megörökítettek. Az ünnep azonban egyáltalán nem a lealacsonyodásról szólt, hanem egy jeles mitológiai eseményről emlékezett meg, amely szerint az emberiség a sörnek köszönheti, hogy nem pusztult ki. Emiatt a sorsdöntő esemény miatt adtak hálát a Részegség ünnepén. Ré leveri az emberek lázadását A történet szerint (amelyet az Égi tehén mítoszának neveznek) az ősidőkben az emberek fellázadtak az istenek ellen. Ré, a Napisten, válaszcsapásként Hathor küldte el bosszút állni. Az istennő kontrollálhatatlan dühéről volt ismert. Nagy pusztítást végzett az emberek között, sokakat megölt, aztán visszatért Réhez, és így szólt: „Hatalmamba kerítettem az embereket, és öröm volt ez szívemnek”. A főisten így szólt: „Nos, mint király, hatalmam lesz fölöttük, miután megkisebbedett a számuk”. Ré a maga részéről ezen a ponton befejezettnek tekintette az ügyet, az istennő azonban nem. Hathor, miután megízlelte az emberi vért, nem tudott úrrá lenni a vérszomján, ezért úgy döntött, hogy folytatja amit elkezdett, és kiírtja az egész emberiséget. Ré tudta, hogy rábeszéléssel semmire sem megy az agresszív istennőnél, ezért trükköt eszelt ki. A vérszomjat csak a sör csillapítja Ré vörös festéket hozatott a leggyorsabb követeivel Elephantinéből, eközben sörhöz való árpát daráltatott a szolgálólányokkal. A papjaival hétezer korsó különleges, vörösre színezett sört készíttetett, amely úgy festett, mint az emberi vér. A mítosz ezután így szól: Ré teljes sötétségben kerekedett fel, hogy szétszórassa ezt az altatót. Hatalma által a földeket háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor kora hajnalban megjött az istennő, elárasztva találta ezeket. Szép volt az arca abban a sörben. Inni kezdett, jólesett a szívének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embereket.” Az istennő végül annyira berúgott, hogy nem tudta folytatni a vérengzést, az emberi faj így ma is létezik. Az ókori egyiptomiak szerint erre mindenképp inni kell. [Kákosy László és Wessetzky Vilmos fordítása. A szöveg legkorábban a Tutanhamon szarkofágját körülvevő 4 aranyozott kápolna egyikében jelenik meg. Teljes formájában I. Széthi, II. és III. Ramszesz, töredékesen VI. Ramszesz sírjában is megtalálható.] Felhasznált irodalom: Gaál Ernő: Sör az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában Budapest, Gondolat, 1988.
Címkék:
108. Amit sörivás közben érzünk 3. 108. Amit sörivás közben érzünk 3.