58. Amikor sörben kapták a munkabért

Ma a munka és a sör kapcsolata alap esetben úgy néz ki, hogy az ember pénzben kap ellenértéket a ledolgozott órákért, amelyet aztán – ha úgy látja jónak – részben sörre költ el. A nagy ókori civilizációknál ez a folyamat sokkal közvetlenebb volt: a munkások eleve sörben kapták a fizetésük egy részét. Ez kétféle formában történhetett: vagy a hivatásos serfőzők által elkészített, kész sört, vagy pedig gabonát kaptak, kifejezetten sörkészítés céljára. Az előbbi inkább Egyiptomban, az utóbbi inkább az ősi Mezopotámiában volt elterjedt gyakorlat. 5 liter sör naponta Egy átlagos egyiptomi munkás naponta 2 desz-korsó, vagyis 5 liter sört, vagy ennek előállításához elegendő árpát kapott fizetségül. Ez a mennyiség elég soknak tűnik mai szemmel, de a korabeli sörnek jóval alacsonyabb volt az alkoholtartalma, és sűrűbb, magasabb tápértékű ital volt, így valóban folyékony kenyérként fogyasztották. Amikor a sörkészítés technikai nehézségekbe ütközött, például egy mostoha körülmények között dolgozó kőfejtő expedíció idején, akkor a fejadagot jóval kisebbre vitték le, napi 1 liter körülre. A kész sör szigorúan a napi munkabér volt, hiszen a korabeli sör nem állt el, az elkészítése után egy-két napon belül meg kellett inni, különben megromlott. sor-munkaber Ha nem volt kedvük sört főzni Mezopotámiában a munkásoknak gyakran nem volt ideje vagy energiája arra, hogy a munkaidejük végén még nekiálljanak sört készíteni, így elterjedt gyakorlat volt, hogy a gabonát az emberek bevitték a kocsmákba, amelyért cserébe meghatározott mennyiségű kész sört kaptak. A pontos átváltási arányokat Hammuráppi is szabályozta híres törvényeiben.
Címkék:
108. Amit sörivás közben érzünk 3. 108. Amit sörivás közben érzünk 3.