Bezárás
William Butler Ashtonville brit természetkutató második levele az expedícióját finanszírozó német sörgyárosnak, miután Erdély felé való útját a tervezettnél hosszabb időre megszakította Szolnok városában.
Kedves és tisztelt Uram!
Nagy örömre szolgált, hogy az Önnek is elnyerték tetszését a Sörárium különleges sörei, amelyet Bierstadtba küldtem kóstolásra.
Előző levelemben nem nyílt alkalmam beszámolni a kiállításról, hadd pótoljam most a hiányosságot.
A Söráriumba Szolnok napfényes és vízcsobogástól hangos főteréről léptem be. Az enyhet adó félhomályban széles lépcső vezet lefelé, amely tágasságában inkább emlékeztet egy palota főlépcsőjére, mint egy pince lejáratára.
A bejáraton áthaladva először a gyermekeknek kialakított teremben találtam magam, ahol elmés játékok kínálnak hasznos időtöltést a kicsik számára, akiknek szelleme még nem nyílt ki a múzeum magasröptű témája iránt.
Az első kiállítóteremben egy gazdagon illusztrált üvegfalon a sör történetét kísértem figyelemmel az idők hajnalától a modern korig. Szó esett a vallási hiedelmekről, és a serfőzés koronként változó szabályairól is. Megtudtam, hogy az ősi, nomád magyarok bőrtömlőben főzték a sört, oly módon, hogy egy izzásig hevített követ raktak bele a tömlőbe. Ilyenkor hálát adok, hogy az Úr kegyelméből a tudomány korában élhetek!
Egy különös eszközre lettem figyelmes a terem sarkában: kinectnek nevezik, és az ember végtagjai mozgatásával irányíthat egy képernyőt, és megtekintheti, hogy a világ különböző tájain milyen sörmárkákra büszkék az ott élő emberek. Csak félve próbáltam ki ezt a szerkezetet.
Egy igen hangulatos kis helyiségben a sör alapanyagai vártak, amelyeket kezemmel is érinthettem. Ezután egy újabb hosszú terembe értem, ahol ott sorjáztak a különböző ivóeszközök. A vikingek míves ivószaruja mellett egy óegyiptomi edény vonta magára a figyelmemet, amelyet körbeülve az emberek szalmaszálakon itták a sört.
Több olyan asztalra is figyelmes lettem, amelynek lapja valójában egy képernyő, és amelyet megérintve rengeteg információ jelenik meg a sör történetéről. Az itt nyert ismereteimről e rövid levelemben nem számolok be részletesen, de annyit tanúsíthatok, hogy az ősi sumer orvosok igen pontosan határoztak meg a másnaposság tüneteit.
Egy folyosón folytattam az utamat, amelynek falait különböző időkből származó plakátok borították, melyek mind a söritalt igyekeztek a maguk komoly, vicces vagy pajzán módján eladni a szomjas embereknek.
Utam végén a Sörárium vendéglőjébe jutottam, amit azóta is naponta felkeresek.
Odaadó híve,
William Butler Ashtonville
Bezárás