Egyre több szervezet kapcsolódik be Greymouth egyetlen renitens kocsmája, a Central Hotel fantasztikusan jó üzletet csinált a sörbojkott hónapjaiban. A kocsmárosok szervezete, az LVA úgy döntött, hogy ha a helyi sörfőzde segítségével nem sikerült elvágniuk a kis söröző utánpótlását, akkor egyenest az új forráshoz mennek: az iparág más szereplői segítségével elkezdtek nyomást gyakorolnia az érintett Dunedin-i sörfőzdére, hogy ne szállítson többet Greymouth-ba. Már úgy tűnt, hogy sikerrel járnak, és a sörfőzde beadja a derekát, amikor a munkás szolidaritás jegyében a fuvarozók országos szakszervezete, a Transport Worker’s Federation országos sztrájkkal kezdett fenyegetőzni, ha az érintett sörfőzde nem folytatja a szállítást a Central Hotel-be. A fővárosban, Wellingtonban egyre nagyobb aggodalommal figyelték a helyzetet. Már nem csak arról volt szó, hogy néhány munkás nem megy be néhány kocsmába, hanem sorozatos munkabeszüntetések kísérték az ügyet. A fővárosi lapok kommunista agitátorokról kezdtek cikkezni. Ne feledjük, a hidegháború kezdetén járunk ebben az időben.  Felsejlik a megoldás A nyugati parti emberek a sörharc folyamán már használták a munkásmozgalom két klasszikus eszközét: a fogyasztói bojkottot és a sztrájkot. Most jöhetett a harmadik eszköz: szövetkezetek létrehozása. Ekkoriban kevés fogyasztói szövetkezet volt Új-Zélandon, és azok is többnyire a nagyvárosokban működtek. Ezeket Dolgozói Kluboknak (Working Men’s Club) hívták, és nem csak fogyasztási cikkeket, hanem kulturális programokat is kínáltak a tagjaiknak. A nyugati parton azonban egy sem volt. Kézenfekvőnek látszott, hogy Dolgozói Klubok megalapításával biztosítsák a munkások a 6 pennys sörellátást.

Forrás: New Zealand History: 1947 Greymouth Beer Boycott http://www.nzhistory.net.nz/politics/greymouth-beer-boycott