A náci mozgalom a sörházi politikai gyűléseken nőtt fel. Amikor Hitler 1919-ben belépett a jelentéktelen pártocskába, csak az 55. tag volt. A NSDAP tevékenysége az első években arra koncentrálódott, hogy hetente több gyűlést is tartottak, illetve megpróbálták megzavarni a balos rendezvényeket. A náci sörházi gyűléseken a fő szónok Hitler volt. Állítása szerint két évnyi szüntelen szereplésre volt szüksége ahhoz, hogy tökéletesítse a retorikai képességeit. A nácik rendet tartanak a sörcsarnokokban A nácik a gyűléseiken több fontos újítást is bevezette a korabeli sörházi kultúrához képest: tilos volt közbekiabálni, és a szónoklat után sem lehetett ellentétes állásponttal felszólalni (a normál gyűlések végén ugyanis a közönség vállalkozó kedvű – és gyakran kellően besörözött – tagjai hosszabb ellenszónoklatokat tarthattak. A rendbontókat a párt paramilitáris egysége dobta ki a teremből – ez azonban nem mindig ment könnyen, és nem egy korai náci gyűlés komoly tömegverekedéssé fajult, mert a csapatosan megjelenő szocdem munkásokat sem kellett félteni. Hitler és a kocsmai verekedések Hitler, háborús veteránként, a korai időszakban személyesen is kivette a részét a sörházi verekedésekből. Miután 1921 nyarán a kis párt elnöke lett, az egyik első lépése az volt, hogy a paramilitárisaival személyesen vert szét egy balos gyűlést – emiatt rövid időre börtönbe is kellett vonulnia 1922-ben. Ezután a komoly incidens után győzték csak meg a tanácsadói, hogy pártelnöki méltóságának jobban megfelel, és a mozgalom érdekeit is az szolgálja, ha nem vesz részt személyesen a kocsmai verekedésekben. Ha ma magunk elé képzeljük Hitlert, többnyire olyasfajta kép jelenik meg előttünk, ahogy a grandiózus nürnbergi felvonulásokon szigorúan szemléli a végtelen sorokban vonuló csapatokat, vagy egy standionnyi embernek tart hisztérikus beszédet, esetleg a tábornokaival üvöltözik – és nehezen látjuk magunk előtt a komor diktátort egy felhevült kocsmai verekedés kellős közepén, ahol söröskorsókkal vágják egymást fejbe az emberek – pedig a politikai karrierje bizony ebből a közegből indult el.

Felhasznált irodalom: Ian Kershaw: Hitler 1889-1936: Hybris. Szeged, Szukits, 2003.