Egy sörcsarnokban indul el a felkelés A puccs elindításához az apropót a müncheni közéletben bevettnek számító sörcsarnoki gyűlés adta: Kahr állambiztos hirdette meg 1923. november 8-ára a Bürgerbräukeller-be, a város egyik legnagyobb sörcsarnokába. Ez a több ezer embert befogadni képes terem 1885-ben nyílt meg, és egészen 1979-ig üzemelt. Hitler sebtében úgy döntött, hogy ezt a rendezvényt kihasználva hozza mozgásba az eseményeket, és erről a döntésről a pártja vezetését is csak 7-én éjjel értesítette. A náciknak valójában volt kidolgozott forgatókönyvük egy puccskísérletre, ami azonban egy későbbi időpontra szólt, és több idő kellett volna a felkészülésre. Hitler az egészet félresöpörte és improvizálni kezdett. November 8-án este 3000 müncheni polgár hallgatta Kahr-t a hatalmas sörcsarnokban, és a helyi politikai elit nagy része is jelen volt. Amolyan szokásos sörcsarnoki gyűlés volt: miközben a szónok beszélt, az emberek söröztek és ettek, az asztalok között pedig sürögtek-forogtak a pincérek. Kahr a beszéde közepén tarthatott, amikor Hitler 600 náci rohamosztagos élén megérkezett a helyszínre. Körbevették az épületet, lezárták a kijáratokat, és még egy géppuskát is felvonszoltak a karzatra. Hitler mintegy húsz náci vezetővel együtt bement a terembe, és fel akart szólalni, de az események miatt kitörő hangzavarban senki sem figyelt rá. Ekkor felállt egy asztalra, a pisztolyával belelőtt plafonba, majd a beállt csöndben kijelentette: „A nemzeti forradalom elkezdődött. A csarnokot hatszáz férfi vette körbe. Senki sem hagyhatja el a termet!” Az emberek elégedetlenkedni kezdtek, Hitler azonban nem foglalkozott velük: a triumvirátus igencsak meglepett tagjait néhány rohamosztagos kíséretében egy oldalszobába vezette, és elkezdte győzködni őket, hogy csatlakozzanak a felkeléséhez. Ismertette az elképzeléseit is az új kormányról: ő maga lenne Németország vezetője, Ludendorff a hadsereg vezetője, Kahr pedig a bajor diktátor. Mondani sem kell, hogy ha a többiek indítják el a puccsot, a szereposztás egészen másképp nézett volna ki. Amikor a triumvirátus tagjai vonakodtak igent mondani, és azt is kifogásolták, hogy őket itt tulajdonképpen fogságba ejtették, Hitler sötéten kijelentette, hogy baj esetére a pisztolyában négy golyó van: három nekik, egy pedig saját maga számára. Eközben a sörcsarnokban kezdett válságosra fordulni a helyzet.

Felhasznált irodalom: Ian Kershaw: Hitler 1889-1936: Hybris. Szeged, Szukits, 2003.