Kitör a sörforradalom 1844. május elsején körülbelül kétezer müncheni gyűlt össze az utcákon, hogy tiltakozzon a sör árának megemelése ellen. Ebben az időszakban még nem volt kialakult tüntetéskultúra Európában, és a legtöbb népi tiltakozás könnyen zavargásokba csapott át. Így történt ez most is. Az emberek dühe a hatalmat megtestesítő középületek mellett a sörfőzdék ellen fordult. Betörték az ablakokat, behatoltak az épületekbe, és összetörték mindent, ami mozdítható volt. A nagy müncheni sörfőzdék közül egyedül a Paulaner úszta meg a pusztítást. A rendőrség nem tudta megfékezni a zavargást, sőt, a tüntetők meg is verték őket. A király kivezényelte a katonaságot, amely azonban csak tessék-lássék volt hajlandó beavatkozni. A rendőrök annyira féltették a testi épségüket a dühös néptől, hogy valamennyi rendőrposzt és hivatal őrzését átadták a hadseregnek. A katonák ezeket védelmi feladatokat készek voltak ellátni, ám amikor egy lovas ezred utasítást kapott arra, hogy rohammal tisztítsa meg az utcákat, megtagadta a parancsot. A katonai parancsmegtagadás mindig rendkívül jelentős esemény, és a valódi forradalmi helyzet jele. Amikor az erőszakszervezetek megtagadják az engedelmességet, a hatalom birtokosai tehetetlenné válnak. A katonák csak akkor voltak hajlandók beavatkozni, amikor aznap a nép megtámadta a királyi palotát is. Ám ekkor is csak a szükséges védelmi intézkedéseket tették meg, és nem támadták meg a tüntetőket. Nem tudni mi késztette a katonákat az engedetlenségre: hazafias érzelmeik miatt nem akartak vérfürdőt rendezni a müncheniek között, vagy őket is pont annyira felháborította a sör árának megemelése, mint a tiltakozókat. Egy biztos: 1844. május 1-jén Bajorországban a sör miatt tényleg megrendült a rendszer.

94. Sörlázadások – A greymouth-i sörbojkott 1.
A sörlázadásokkal foglalkozó sorozatunk utolsó részében egy olyan konfliktust mutatunk be, ahol a fogyasztók erőszakmentes eszközökkel érték el a céljukat.