A bajorok megvédik a késő esti sörözést A fél 10-es csendrendelet ellen szervezett tüntetésen, 1995. május 12-én minden várakozást felülmúló tömeg, körülbelül 25 000 ember jelent – ennyi ember csak a legfontosabb politikai ügyekben mozdul meg Münchenben. Az emberek úgy gondolták, hogy a nagy hagyományú bajor sörkultúra fontosabb, mint néhány helyi lakó nyugalma. A bajorok mindig is szerették a szabad levegőn, fák árnyékában, késő estig mulatva és beszélgetve inni meg a sörüket. És ez bizony az ezredfordulón is így marad. A bajor kormány meghátrált, és alig egy héttel a tüntetés után már ki is adott egy rendelet, amely rögzítette, hogy Bajorországban este 11-ig nyitva lehetnek a sörkertek. Berlin visszavág A hatalmas tüntetés és a kormány döntése nem ijesztette meg a WaWi közelében élőket, és a szövetségi bíróságon megtámadták a bajor kormány döntését. A szövetségi bíróság nem kapkodta el a döntést, de végül 1999 januárjában elkaszálták a rendeletet. Szerintük az szembemegy a zajszennyezést szabályozó országos törvényekkel, nem szabályozza pontosan a zajszintet, helyette olyan általános leírásokat tartalmazott, mint hogy „az emberek hagyományosan jól tűrik a sörkertekből kiszűrődő zajt”. A berlini bíróság szerint a bajorok ráadásul azt a hibát is elkövették, hogy nem definiálták, mi számít pontosan sörkertnek. A bajor kormány nem igazán értette ezt a kifogást, mivel szerintük „még egy gyerek is tudja, mi az a sörkert”. A szövetségi bíróság alapvetően egy bürokratikus döntést hozott, formailag bírálta el a helyi rendeletet, de valójában egy méhkasba nyúlt bele. A bajorok úgy érezték, hogy most már az identitásuk forog kockán.