Chicago: a bevándorlók városa Chicago a 19. század közepén dinamikusan fejlődő, fiatal város volt. A határvidék, a western történetek vadnyugata akkor még a várostól nem messze kezdődött. Chicago is veszélyes, erőszakos városnak számított, ahol a több tízezer lakosra mindössze kilenc rendőr jutott. A város népességének gyors növekedése elsősorban a nagyszámú német és ír bevándorlónak volt köszönhető. Az írek a város lakosságának 39%-át, a német 32%-át tették ki. A két európai nép az Újvilágban sem keveredett egymással: külön városrészekben telepedtek le, és önálló szubkultúrát alakítottak ki maguknak. Egy miniatűr kis Németország A német bevándorlók Chicago északi oldalán telepedtek le, amit a városközponttól a Chicago folyó választott el. Ez a tényező később még fontos szerephez fog jutni a sörlázadás napján. A német bevándorlók nagyon szervezett és összetartó közösséget alkottak. Német nyelvű újságokat adtak ki, az iparosaik szakmai szervezetekbe tömörültek, és a Turners nevű germán sportmozgalom is erős szervezetekkel rendelkezett Chicagóban. Sok német kategorikusan elutasította, hogy megtanuljon angolul. Külön kis germán mikrokozmoszt alakítottak ki a Michigan-tó partján. A kultúrájuk fenntartásában óriási szerepet játszott a több tucat sörfőzde és az a több száz kocsma, ami Chicago északi, németek lakta részében működött. A szabad vasárnap A németek heti hat napot dolgoztak. A vasárnap volt a munkaszüneti napjuk, ekkor éltek közösségi és társasági életet, melynek legfontosabb helyszíne, a templomok mellett természetesen a sörözők voltak. Ha valaki korlátozni próbálta volna korlátozni ezeknek a sörözőknek a működését, úgy érezték volna, hogy a teljes német közösséget érte támadás. A város másik oldalán 1855 tavaszán valakiknek pontosan ez volt a céljuk.