A németeket nem érdekli a vasárnapi zárva tartás A németek úgy érezték, hogy az új intézkedések nem csak a kocsmáikról szólnak, hanem a bevándorló-ellenes polgármester őket magukat támadta meg, ezért az ellenállás mellett döntöttek. A kocsmárosok megtagadták a 300 dolláros engedélyek befizetését. A bevándorlók különböző szervezetei előrelátóan pénzt adtak össze tulajdonosok bírósági védelmére. A vasárnapi zárva tartásról szóló rendelettel sem törődtek: a kocsmák ugyanúgy nyitva tartottak, és a heti egyetlen szabadnapjukat töltő német dolgozók pedig ugyanúgy elmentek sörözni, mintha mi sem történt volna. A sörivás mártírjai Boone és a frissen felállított rendőrség természetesen nem hagyta annyiban a dolgot: egymást követték a razziák és a letartóztatások. Nem csak a szabályozásoknak ellenszegülő kocsmatulajdonosokat vették őrizetbe, hanem a sörüket élvező vendégeket is, összesen több mint kétszáz embert. Gondban a bíróság A letartóztatottak nagy száma gondot jelentett a bíróság számára. Elvileg mindenkinek az ügyét egyenként kellett volna tárgyalni, ez viszont évekig elhúzódott volna. Az őrizetbe vetteket képviselő ügyvéd végül megegyezésre jutott a városi ügyésszel: egyetlen ügyet tárgyal csak meg a bíróság, ami precedensként szolgál az összes többi számára, és mindenki ugyanazt az ítéletet kapja. A teszt-pert 1855. április 21-ére tűzték ki. Ez a nap vált a lager sörlázadás nagy napjává. A német közösség úgy döntött, hogy nem bízza pusztán a bíró bölcs belátásra az ítéletet, hanem oda vonulnak a tárgyalásra a vádlott felmentését követelni.