Az első összecsapás A tárgyalás napjának reggelén mintegy háromszáz, sípokkal és dobokkal felszerelkezett német tüntető vonult a bíróság épülete előtti térre. Amennyien tudtak, benyomultak a bíróság épületébe, de nem azért jötte, hogy megnézzék a tárgyalást. Kerek-perec közölték a bíróval, hogy fel kell mentenie a vádlottat, ha nem akar háborús állapotokat Chicagóban. Ezután, hogy nyomatékot adjanak a szavaiknak, a tüntetők megszállták a Randolph és Clark utak kereszteződését, és leállították a forgalmat. A fegyvertelen tüntetők fél órán keresztül tudták csak fenntartani az útblokádot. Boone parancsára egy mindössze húsz fős, husángokkal felszerelkezett rendőrosztag támadt a németekre. Az összecsapásban a rendőrök nyertek. Brutálisan elagyabugyálták a tiltakozókat, kilenc embert letartóztattak, a többieket pedig visszaszorították a folyón túlra, a németek lakta városrészbe. Jön a német ellentámadás Az amerikai hadtörténészek között közszájon forog egy ironikus mondás: a történelemben semmi nem biztos, egyetlen dolgot leszámítva: mindig lesz német ellentámadás. Boone még nem ismerhette ezt a bölcsességet, mégis ennek szellemében járt el. A délelőtti győzelem után nem bízta el magát, hanem biztosra vette, hogy várható német ellentámadás. Vehemensen készülni kezdett a fogadására. Berendelte szolgálatra a város összes rendőrét, valamint 150 civilt is kötelezett, hogy aznap rendfenntartói feladatokat lássanak el. A németek valóban nem hagyták annyiban a dolgot. A délelőtti összecsapás hírére forrongani kezdett az általuk lakott negyed. Délután 3 óra után körülbelül kétezer főnyi, puskákkal, pisztolyokkal, késekkel és husángokkal felfegyverzett német indult meg a belváros felé, hogy tisztázza a sörivással kapcsolatos problémákat.