A német menetoszlop éppen a folyón kelt át, amikor a polgármester parancsot adott a híd felvonására, hogy elvágja a tüntetőket a városközponttól. Nem tudni, hogy tudatosan úgy tervezte, hogy megosztja a tömeget azzal, hogy csak egy részét átengedi a folyón, míg a másik fele az északi parton reked, vagy egyszerűen csak pont ebben a helyzetben ért oda a parancs, mindenesetre a híd felhúzása kettévágta a tiltakozó németeket, sőt, sokan a hídon rekedtek. A tüntetőknek csak a fele, körülbelül ezer ember jutott át a folyón, akiket a túloldalon alakzatba fejlődve várt kétszáz rendfenntartó. A híd felhúzása a németeket csak még jobban feldühítette, és azonnal nekitámadtak a rendőröknek. Lövöldözés és közelharc tört ki, ami mintegy egy órán keresztül tartott. Kisebb csoda, hogy mindössze egyetlen ember vesztette életét: egy Peter Martin nevű tüntető, aki karon lőtt egy George W. Hunt nevű rendőrt, akinek később amputálni kellett a karját. A rendfenntartók lelőtték Martint. A városban aznap este sokkal több halálos áldozatról terjengtek hírek, de a történészek nem találtak arra bizonyítékot, hogy ez megalapozott lett volna, és a városvezetés el akart volna titkolni további haláleseteket. Az összecsapás végül döntetlenül végződött. A rendőrök – 60 őrizetbe vett tiltakozóval együtt – visszavonultak délre, a belvárosba, a tüntetők pedig északra, a folyón túlra. Boone tartott tőle, hogy másnak is folytatódni fognak a harcok, ezért Chicagóba rendelte az Illinois állami milícia két századát, akik még ágyúkat is hoztak magukkal, amiket a belvárosban állítottak fel. A sörivás korlátozása szabályos ostromállapothoz vezetett.