A greymouth-is sörbojkottal nemsokára már miniszterek foglalkoztak. Történt ugyanis, hogy véletlen egybeesésként pont a sörbojkott idején hunyt el a körzet munkáspárti parlamenti képviselője, James O’Brian, közlekedési miniszter. Az időközi választást 1947. december 3-ára írták ki. Ez egy stabilan balos körzet volt, de a Munkáspárt nem bízta a véletlenre a választást, és miniszterek kezdték el helyben kampányolni. A politikai gyűléseken azonban mindenhol azzal a kérdéssel szembesítették őket a munkások, hogy mit akarnak kezdeni az emelkedő sörárakkal. A politikusoknak kényelmetlen volt az ügy, és kitérő válaszokat adtak. Azt mondogatták, hogy ez nem politikai kérdés, nem rájuk tartozik, és szeretnék, ha az ügyet az ő közbeavatkozásuk nélkül is rendezni tudnák. Ahogy majd látni fogjuk, a sörbojkott rendezésében később még magának a miniszterelnöknek is szerepe lesz.  Greymouth nem eshet el A bojkott mérete és kitartása meglepte a kocsmárosokat, de szervezetük, az LVA úgy döntött, hogy nem adják meg magukat. Ebben támogatta őket a kollégáik az ország más pontjain. Úgy gondolták, hogy ha a fogyasztóknak sikerülne kikényszeríteniük az árcsökkentést, az Új-Zéland más pontjain feltüzelné az emberek. Ha a kocsmárosok Greymouth-ban megadják magukat, csak idő kérdése, hogy máshol is akcióba lépjenek a munkások a sörárak csökkentése érdekében. Az üresen kongó greymouth-i kocsmáknak tehát az egész új-zélandi söripar érdekében tartaniuk kell a frontot

Forrás: New Zealand History: 1947 Greymouth Beer Boycott http://www.nzhistory.net.nz/politics/greymouth-beer-boycott