Alt
Az Alt malátás ízű, bronzszínű német ale. A neve „régit” jelent, ami arra utal, a lager sörök elterjedése előtt a legtöbb sör felsőerjesztésű volt. Neve ellenére az alt nem azonos az ősi germán sörrel, mivel az elkészítése után 3-8 hétig fagypont felett tárolják, így a serfőző mesterek lényegében az ale típusú erjesztést kombinálják a lager típusú kondicionálással. Elsősorban Düsseldorf környékén készítik és fogyasztják, itt a piac 30%-át uralja. Düsseldorf óvárosában a mai napig vannak vendéglők, amelyek maguk főzik az Alt sörüket.
Kölsch
A Kölsch malátás ízű, fagypont körüli hőmérsékleten tárolt, nagyon világos színű sörtípus, amely kis mennyiségű búza hozzáadásával készül. Az alkoholtartalma 5%-os. A Kölscht kizárólag az a 24 kölni sörfőzde gyárthatja, amely erről 1985-ben pergamenre írt szerződésben egyezett meg. A kölni sörözők jellegzetes tálcán szolgálják fel, amelyen lyukakat alakítottak ki a poharak számára.
A német búzasör
A németek a búzasörüket Weissbier-nek, azaz „fehér sörnek”, és Weizen-nek, azaz búzának is nevezik. Fele részt búzamalátából, fele részt árpamalátából főzik. Gyakran fűszeres az íze, és az aromája szegfűszegre emlékeztet, annak ellenére, hogy egyáltalán nem adnak hozzá a főzés során fűzereket. A búzasört egy kevés élesztővel és sörcefrével palackozzák, hogy tovább folytatódjon az erjedése. Németországban egészen a 19. századig az arisztokraták monopóliuma volt a forgalmazása. Ezután egy időre elvesztette a népszerűségét és majdnem teljesen eltűnt, mígnem az elmúlt fél évszázadban diadalmasan vissza nem tért, és ismét a németek egyik legnépszerűbb sörévé vált. Általában egy-egy citromkarikával isszák.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.