Imperial Stout
Az Imperial Stout a legerősebb fajta Stout. Kifejezetten sötét vagy fekete színű, 6-8%-os alkoholtartalmú sör. Pörkölt ízű ital, a kávé és a csokoládé aromájával fűszerezve. Ezt a sörfajtát eredetileg a 18. században kísérletezték ki. Az Oroszországba, Nagy Katalin cárnő udvarába exportált Stout sört úgy főztek, hogy a minőségét megőrizve álljon el a hosszú utazáson.
Édes Stout
Az Édes Stout, amelyet Cream Stout-nak és Milk Stout-nak is neveznek, végső soron az Imperial Stout ellentéte: alacsony, 3-4%-os alkoholtartalmú, kifejezetten édes ital azok számára, akik még a normál sörök keserűségét sem szeretik. Ezt a brit különlegességet laktóz vagy tejcukor hozzáadásával főzik. A sörélesztő nem erjeszti meg a laktózt, így a kész ital sokkal édesebb lesz. A 20. század első felében a szoptatós anyák italaként, illetve a fizikai munkát végzők napközbeni üdítőitalaként hirdették.
Zabdara Stout
Ezt a Stout-ot az különbözteti meg a többi fajtától, hogy alapanyagként zabdarát is használnak a főzés során. A pörölt íze és a testessége tekintetében olyan, mint a többi Stout, viszont egyedülállóan selymes állaga van. A zabdara az egyik legnehezebben kezelhető gabonafajta a serfőzésben, mert hajlamos zavarossá tenni a főzetet, amit aztán nehéz leszűrni. Emiatt csak nagyon kevés sörfajtához használnak zabot, és aránya az alapanyagok között sosem lépi túl a 10%-ot. A Zabdara Stout a bizonyíték arra, hogy az eredmény megéri a fáradtságot.

82. Sörlázadások – A chicagói sörlázadás 2.
A német bevándorlók Chicago északi oldalán telepedtek le, amit a városközponttól a Chicago folyó választott el.