A sörpuccs közvetlen előzményei Az első világháborút követően 1923 volt a legnehezebb év Németország történetében. Az év elején, mivel a kormány nem törlesztette az aktuális jóvátételi kötelezettségét Franciaországnak (a háborút lezáró versailles-i békeszerződésben szabtak ki a vesztes országokra nagy jóvátételi kötelezettséget), a francia hadsereg megszállta a Ruhr-vidéket, hogy a német ipar birtokbavételével természetben rendezze a követeléseit. Ez óriási felháborodást váltott ki a német közvéleményben. A gazdaság évek óta nagyon rossz állapotban volt, és 1923-ban kitört a hiperinfláció: a pénz annyira elértéktelenedett, hogy nemcsak a megtakarítások tűntek el a semmibe, hanem a mindennapi élet is ellehetetlenült: az egyik nap kifizetett napi bér másnapra már szinte nem ért semmit. A közhangulat alapján úgy tűnt, hogy az alig néhány éve létrehozott weimari köztársaság az utolsókat rúgja. Akik meg akarták dönteni a köztársaságot, úgy érezték, eljött a megfelelő időpont. Egy ötlet az olaszoktól A náci mozgalom vezetői ekkoriban nem voltak könnyű helyzetben: az általuk kitalált újfajta propagandát és rendezvényeket Münchenben már csúcsra járatták, Bajorországon kívül viszont lényegében nem is létezett a párt. Az általuk illegitimnek tartott, és egyébként is csak évekkel később esedékes választásokon nem sok kedvük volt részt venni. Nem volt világos, mi legyen a következő lépés. A külföldi események ekkor a segítségükre siettek. Mussolini 1922 őszén a paramilitárisai „római menetelésével” (és a konzervatív elit támogatásával), kikényszerítette miniszterelnökké való kinevezését. Ez megragadta a nácik fantáziáját, és ettől kezdve folyamatosan napirenden volt egy „berlini menetelés” a köztársaság megdöntésére. Előbb megszerzik Bajorországban a hatalmat, majd innen indulnak a főváros felé.

Felhasznált irodalom: Ian Kershaw: Hitler 1889-1936: Hybris. Szeged, Szukits, 2003.