Száraz sör
A száraz sör Japán sörkülönlegesség. Rendkívül tiszta, alacsony sűrűségű ital, amelynek a teljes cukortartalmát megerjesztik. Ha szükséges, olyan enzimeket is hozzáadnak, amelyek a nem erjedő cukrokat erjeszthetővé alakítják. Az alkoholtartalma 5%-os. A japánok a halételek kísérő italaként fogyasztják. A németek is készítenek hasonló sört, de az ő ízlésüknek megfelelően ezt a típust már diétás sörnek nevezik.
Füstölt sör
A füstölt sört bükkfa tűz fölött aszalt malátából főzik. A végeredmény füstös ízű és aromájú, aranysárga színű lager. Az ipari forradalom előtt, amikor még nyílt tűzön szárították a malátát, a söröknek füstös mellékíze volt. A modern füstölt sör fogyasztásával képet kaphatunk arról, milyen sört kellett volna innunk, ha egy másik korba születünk.
Gőzsör
A gőzsör igazi amerikai különlegesség, amelyet eredetileg inkább a kényszer, mintsem a gasztronómiai kísérletezőkedv hozott volna létre. Amikor a 19. században a lager sörök divatba jöttet az Egyesült Államokban, egyes kaliforniai serfőző mesterek anélkül kezdtek el alsóerjesztéshez használt élesztőfajtákkal dolgozni, hogy megfelelően le tudták volna hűteni a cefrét. Emiatt a sör nem érett meg teljesen, az erjesztési folyamat elhúzódott, és tovább folytatódott a hordókban, amelyek jellegzetes, sziszegő hangot adtak. Innen kapta a nevét a gőzsör. A technológia fejlődésével a gőzsör eltűnt Amerikából, mígnem az Anchor serfőzde újra nem élesztette ezt a különleges sörfajtát. Az amerikai alsóerjesztésű gőzsört nem szabad összekeverni a német Dampfbier-rel, amely felsőerjesztésű.
Jeges sör
A jeges sör egy másik Észak-Amerikai sörkülönlegesség. Kanadában fejlesztették ki. A neve nem a felszolgált ital hőmérsékletére, hanem az előállítás módjára utal. Ugyanúgy főzik, mint a hagyományos lagereket, de utána annyira lehűtik a főzetet, hogy jégkristályok képződnek benne, amelyeket később kivonnak az italból.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.