Ki kicsoda a német szélsőjobboldalon A helyzet pikantériája az volt, hogy nem csak a nácik terveztek puccsot. A hadsereg vezetői és a konzervatív politikusok szintén készültek az erélytelennek tartott berlini kormánnyal való leszámolásra. Bajorországban 1923 szeptemberére annyira súlyossá váltak a közállapotok, hogy a bajor miniszterelnök (ebben az időben a tartományok meglehetősen nagy autonómiával rendelkeztek) elrendelte a szükségállapotot. Ettől fogva egy triumvirátus, Gustav von Kahr állambiztos, von Seisser rendőrfőnök és Lossow tábornok, az itt állomásozó hadsereg vezetője irányította Bajorországot. A triumvirátus a nácikat egyrészt bizalmatlanul kezelte, megbízhatatlan és túl radikális rendbontóknak tartották őket, ugyanakkor támaszkodtak is rájuk a szocdem és kommunista munkások ellen. A berlini kormánnyal szemben ők is ellenségesek voltak, és ők is egy össznémet puccsot tartottak célszerűnek, amit az ország minden pontjáról támogatnak a konzervatív erők. Az események megértéséhez még egy dolgot fontos tudni: a német szélsőjobboldal sztárja, és mindenki által elfogadott vezető figurája ekkor még nem korántsem Hitler volt. Őt csak egy kiváló müncheni szónokként, és a sok közül az egyik szélsőjobboldali párt vezetőjeként tartották számon. A megkérdőjelezhetetlen vezető egy nemzeti hős, Ludendorff tábornok, az I. világháború német katonai vezetője volt. Ő egyik párthoz vagy mozgalomhoz sem tartozott, hanem valamennyi fölött lebegve egyesítő szerepet töltött be.

Felhasznált irodalom: Ian Kershaw: Hitler 1889-1936: Hybris. Szeged, Szukits, 2003.