Bár már 1942 óta 7 pennybe került Új-Zélandon egy pohár sör, a nyugati part kocsmárosai csak 1947-ben, a háború vége utáni nyugodtabb időben látták elérkezettnek az időt, hogy a helyi sörárakat hozzáigazítsák az országoshoz. Tudták azonban, hogy az 1 pennys áremelés meglehetősen népszerűtlen lesz. Egyikük sem merte egyedül megtenni a lépést. Attól tartottak, hogy ha csak egy vagy néhány söröző emel árat, a vendégeik egyszerűen átpártolnak a versenytársakhoz.  A sörözők tulajdonosai egységesen lépnek fel A kocsmárosok szervezete, az LVA (Licensed Victuallers’s Association) úgy döntött, hogy a nyugati part összes sörözőjében egyszerre és egységesen emelnek árat. 1947. szeptember 29-én jelentették be, hogy a sör ára hat pennyről egységesen hétre emelkedik. A szervezet még egy egyenposztert is készíttetett, amit minden kocsma kihelyezett, és amin ez állt: „Minden sör 7 ára penny”. A kocsmárosok úgy gondolták, hogy az egységes fellépéssel elébe tudnak menni a fogyasztók elégedetlenkedésének. Elvégre az emelés nem volt olyan nagy – az akkori 1 penny kb. 45 mai forintnak felelt meg. Azt feltételezték, hogy a vendégeik majd zúgolódnak egy sort, aztán az élet megy tovább. A nyugati part szakszervezeti harcokban edződött munkásait azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy belenyugodjanak a kész helyzetbe.

Forrás: New Zealand History: 1947 Greymouth Beer Boycott http://www.nzhistory.net.nz/politics/greymouth-beer-boycott