A sörlázadásokkal foglalkozó sorozatunk utolsó részében egy olyan konfliktust mutatunk be, ahol a fogyasztók erőszakmentes eszközökkel érték el a céljukat. Az eddig bemutatott eseményeknél a sör árának emelése vagy fogyasztásának korlátozása miatt felháborodott emberek megostromoltak egy királyi palotát, telefonfülkéket és a közlekedési jelzőtáblákat döntöttek ki a helyükről vagy felfegyverkezve, csatarendben csaptak össze a rendőrökkel. Ezzel szemben az új-zélandi munkások erőszakmentes eszközökkel, a munkásmozgalom tradicionális módszereivel, szakszervezetekkel, bojkottal, sztrájkkal és fogyasztói szövetkezetekkel sikerült megállítaniuk a sör árának emelkedését. Az ügy érdekessége, hogy nem csak egy rövid kirobbanásról van szó, mint a korábban tárgyalt esetekben, hanem a munkásoknak sikerült hónapokon keresztül, szervezetten fenntartaniuk a nyomást.  Központilag szabályozott sörárak A greymouth-i sörbojkottra 1947-ben, vagyis két évvel a II. világháború vége után került sor. A háborús években az új-zélandi kormány hatósági árakat vezetett be, hogy megakadályozza a nyerészkedést. A központilag szabályozott árak nem csak az olyan napi fogyasztási cikkekre vonatkoztak, mint a tojás vagy a sör, hanem az ingatlanokra is. A kormány 1940-ben a 10 unciás, tehát körülbelül 3 decis pohár sör árát 6 pennyben szabta meg. Ezt két évvel később, 1942-ben 7 pennyre emelték. Az áremelést a déli sziget nyugati partján (itt található Greymouth is) a kocsmák nem vezették be, mert féltek, hogy nagy elégedetlenséget váltana ki a helybéliekből, akik híresen makacs emberek voltak.

Forrás: New Zealand History: 1947 Greymouth Beer Boycott http://www.nzhistory.net.nz/politics/greymouth-beer-boycott