A nagy sörgyárak teljesen automata palackozóüzemekkel rendelkeznek. A palackozás során az üvegeket először alaposan kitisztítják, majd megtöltik szén-dioxiddal. A professzionális sörgyártásban a töltés során az ital csak minimálisan érintkezik oxigénnel. Ez azért fontos, mert ha a sör a palackozás során oxigénnel érintkezik, gyorsan oxidálódik. Emiatt a házi főzésű, kézzel üvegezett sörök többnyire csak néhány napig tarthatók el. A legtöbb sörfajtához nem adnak semmilyen adalékot a töltés során, de néhány serfőző mester más utat választ. Egyes sörök esetében kis mennyiségű cukrot, vagy erjesztés előtti állapotban lévő sörcefrét tesznek a palackokba vagy a hordókba a megtöltésekor. Ezek így nagyon élénk sörökké válnak, mivel az erjedéskor keletkezett szén-dioxid nem tud megszökni. Az ilyen módon kétszeresen erjesztett söröket a forgalmazás után még megfelelő ideig kell tárolni a bárokban, mielőtt a fogyasztásra ideális állapotba kerülnének. A kétszeresen erjesztett sörökre példa a legtöbb német búzasör és több belga apátsági sör. Egyes brit sörfőzők nem az erjesztést akarják folytatni a palackban, hanem a sör aromáját akarják fokozni, ezért további komlót adnak a főzethez a palackozás során.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.