A sörcsarnokban csak a puccsisták maradnak A nácik úgy döntöttek, hogy aminek a sörcsarnokban meg kellett történni, az sikeresen lezajlott, és a rohamosztagosok hazaengedték az embereket.

Lázongás a lázadók ellen a sörcsarnokban – Miközben az urak a hátsó szobában egyezkedtek, a sörcsarnokban kezdett igencsak feszültté válni a hangulat.

Kahr állambiztos hirdette meg 1923. november 8-ára a Bürgerbräukeller-be, a város egyik legnagyobb sörcsarnokába.

A német radikális jobboldal 1923 őszére, a hiperinfláció csúcspontján olyan hangulatba hergelte magát, hogy már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e lázadás, hanem hogy ki csinálja meg a puccsot.

A helyzet pikantériája az volt, hogy nem csak a nácik terveztek puccsot. A hadsereg vezetői és a konzervatív politikusok szintén készültek az erélytelennek tartott berlini kormánnyal való leszámolásra.

A sörpuccs közvetlen előzményei – Az első világháborút követően 1923 volt a legnehezebb év Németország történetében.

nácik a gyűléseiken több fontos újítást is bevezette a korabeli sörházi kultúrához képest: tilos volt közbekiabálni, és a szónoklat után sem lehetett ellentétes állásponttal felszólalni

A sok száz vagy több ezer embert befogadni képes sörcsarnokban a hosszú asztalok mellett ültek az emberek, a literes korsókból sört ittak és perecet eszegettek, a pincérnők sürögtek-forogtak az asztalok között.

Ha magyar nyelvű embernek azt mondjuk, említsen meg olyan lázadást, ami kapcsolatba hozható a sörrel, valószínűleg a náci sörpuccsot fogja említeni.

A sörfőzés a germán törzseknél is alapvetően női munka volt. Ez természetesen a közrendű nők feladata volt, nem a magas rangú hölgyeké.