A zavargás másnap bekerült az országos hírekbe. A diákok nem igazán voltak büszkék a történtekre, a sörzavargást nehezen lehetett beilleszteni a polgárjogi küzdelmek nemes hagyományai közé.

Ahogyan az egy évtizeddel korábbi müncheni események, Chicago is megmutatta, hogy a politikusoknak kétszer is érdemes meggondolniuk, hogy érdemes-e megnehezíteni a sör élvezetét.

Volt azonban olyan időszak is, amikor nem a sört adóztatták meg, hanem maga volt az adó: a járandóságok egy részét sörben kellett rendezni.

A politikai gyűléseken azonban mindenhol azzal a kérdéssel szembesítették őket a munkások, hogy mit akarnak kezdeni az emelkedő sörárakkal.