A polgármester érezte, hogy a helyzet fenntarthatatlanná vált. Hiába erősítette meg a belváros védelmét két milíciával, tudta, hogy engedményeket kell tennie a feldühödött németeknek, ha helyre akarja állítani a békét Chicagóban. A kedélyek lehűtésére sürgősen leállították a pert, és minden fogvatartottat óvadék fejében szabadon bocsátottak. A vasárnapi sörivásért letartóztatott emberek szabadon engedése azonnal lehűtötte a kedélyeket, ezzel Boone sikeresen elejét vette annak, hogy másnap is folytatódjanak a harcok. A következő hetekben folytatódott az enyhülés: a rendőrség abbahagyta a vasárnapi zárvatartásra vonatkozó rendelet betartatását. A németek és az írek ezután szabadon élvezhettük szabadnapjukon a sörüket. Ezek az engedmények bár a békét helyreállították, a németek győzelmét és Boone politikai bukását jelentették. A nem az nem A sörlázadás visszaütött a szesztilalomért kampányolókra. Chicago város történetének első komoly zavargása a közvélemény figyelmének középpontjába állította a kérdést. A két hónappal később, 1855. júniusában esedékes illinois-i népszavazáson óriási volt az érdeklődés: a szavazásra jogosultak 75%-a jelent meg, ami a mai napig az állam történetének legmagasabb részvételű népszavazása. A szesztilalom hívei az ország minden részéből Chicagóba utaztak kampányolni, de hiába. A népszavazás 54%-46% arányban elutasította a szesztilalmat. A sörlázadás nélkül valószínűleg másképp alakult volna a részvételi arány, és így az eredmény is. 1856-ban Boone jobbnak látta, hogy ha nem indulni az újraválasztásáért. A chicagói sörlázadás, majd a népszavazás kudarca országos szinten is hozzájárult az Amerikai Párt népszerűségének gyors csökkenéséhez. Ahogyan az egy évtizeddel korábbi müncheni események, Chicago is megmutatta, hogy a politikusoknak kétszer is érdemes meggondolniuk, hogy érdemes-e megnehezíteni a sör élvezetét.