Ha visszautazhatnánk az időben és belekóstolhatnánk őseink söreibe, bizonyára egyaránt sok kellemes és kellemetlen meglepetés érne minket. A sör elkészítésének módja, ízesítése, illetve a kész ital állaga és minősége rengeteget változott az idők során. A szívószállal fogyasztott sör Manapság csak különleges esetekben, vagy szörpökkel kevert sörök esetén szokták szívószállal inni a folyékony kenyeret. Ezzel szemben az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában ez volt a sörfogyasztás normál módja. Természetesen nem a mai szívószálat, hanem természetes eszközöket, például nádszálat használtak a célra. A sört nem a saját poharukból itták az egyiptomiak, hanem többen ültek körbe egy sörösedényt, amelyet mindenki elért a szívószálával, és együtt, egyszerre fogyasztották belőle az italt. A folyékony kenyér A sört gyakran nevezik folyékony kenyérnek az alapanyagai és a tápértéke miatt, de az ókori egyiptomi sör esetében tényleg nem túlzás egyfajta folyékony gabonának nevezni az italt. Abban időben az sört még nem főzték. Így inkább egyfajta erjesztett árpalé volt, ahol az erjedést a levegőben található élesztőgombák indították be spontán módon. Az ital alkoholfokának növelésére adalékanyagot adtak hozzá, amit szegenennek neveztek. Általában datolyából készítették, de volt, hogy szikomorfügét vagy más gyümölcsök préselt nedvét használták. Komló helyett az egyiptomiak borókával és korianderrel ízesítették a sörüket. A kész ital elég vegyes állagú volt, szilárd darabkák is úszkáltak benne, és gyorsan be is sűrűsödött. Fogyasztás előtt még egyszer leszűrték, de így is jobbnak látták nádszálakon keresztül fogyasztani. Az ókori sört még nem lehetett tartósítani. Az elkészítése után néhány napon belül meg kellett inni, különben megromlott.