20. A serfőzés – A cefrézés
A maláta előkészítése, aszalása és megőrlése után a sörkészítési eljárás következő lépése a cefrézés.
A maláta előkészítése, aszalása és megőrlése után a sörkészítési eljárás következő lépése a cefrézés.
A malátázási folyamat végén, amikor az enzimek már aktivizálódtak, de a növény még nem használta fel a cukortartalékát, meg kell állítani a csírázást. Ez a célja a maláta aszalásának.
A modern serfőzésben kétféle erjesztési eljárást használnak: a felső és az alsó erjesztést, amelyet meleg és hideg erjesztésnek is neveznek.
Az élesztő mibenlétét csak a 19. század során fedezték fel a tudósok. Az első nagy áttörés Theodor Schwann (1810-1882) német fiziológus nevéhez fűződik
A középkorban a szerzetesek fokozatosan tökéletesítették a sörfőzés technikáját, azzal azonban nem voltak tisztában, mi okozza az erjedést. Spontán folyamatnak tekintették, a rothadás egyik formájának.
Az élesztő sokáig nem tartozott a sör tudatosan használt alapanyagai közé. Mivel az élesztő benne van a levegőben, nem feltétlenül kell tudatosan hozzáadni a főzethez az erjesztés elindításához.
A cukor a sör egyik kulcsfontosságú alapanyaga, hiszen ez tartja életben az erjedést, a sörfőzés folyamatának lényegi részét.
A víz nem csak a mennyisége, hanem a minősége miatt is fontos: a sör jellegét elsősorban a benne található ásványi anyagok és sók határozzák meg.
Tartalmazhatott rozmaringot, koriandermagot, mirtuszt, szerecsendiót, borókafenyőt, babérlevelet, gyantát, ánizst, édesgyökeret, gyömbért, köményt és más virágokat.
Azt, hogy a serfőzőknek hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy a komló virágával próbálják meg a élvezetesebbé tenni a sört, nem tudjuk. Azt viszont biztosan tudni lehet, hogy az ősi finnek és a vikingek az elsők között használták.