Magyarországon is egyre népszerűbbé kezd válni a házi sörfőzés. Nincs annál jobb érzés, mintha az ember a saját sörét ihatja, és szabadon kísérletezhet a különböző sörfajtákkal.

A nagy sörgyárak teljesen automata palackozóüzemekkel rendelkeznek. A palackozás során az üvegeket először alaposan kitisztítják, majd megtöltik szén-dioxiddal. A professzionális sörgyártásban a töltés során az ital csak minimálisan érintkezik oxigénnel.

Ma azonban a legtöbb sörfajtát tisztán átlátszó formában fogyasztják, ezért hátra van még egy utolsó szűrés, amely eltávolítja az élesztő maradványait és a fehérjedarabkákat a sörből.

Miután a sörkészítő befejezte a sörcefre erjesztését, az új sört hosszabb ideig a megfelelő hőmérsékleten kell tárolni, amíg eléri a kívánt állapotot. Ezt nevezik a sör kondicionálásának.

Annak ellenére, hogy a sörfőzés művészete a nevét a folyamat egy másik lépéséről, a sörcefre főzéséről kapta, a sörkészítés legfontosabb szakaszának mégis az erjesztést tekinthetjük.

A főzés végén a sörcefre meglehetősen zavaros folyadék, amiben fehérjerészecskék, illetve a főzés végén hozzáadott komló darabjai úszkálnak. A sörrel végzett további munka előtt ezért a sörfőző mesterek leszűrik a főzetet.

A cefrézés után a malátalé még egy zavaros állagú keverék, amelyben lebegő szilárd darabkák úszkálnak, a maláta olyan maradványai, amelyek nem oldódtak fel a melegítés és a forrázás során.