102. Sörlázadások – A greymouth-i sörbojkott 9.
Az új helyek nem csak hamar népszerűek lettek, és hanem a nagy részük mind a mai napig létezik!
Az új helyek nem csak hamar népszerűek lettek, és hanem a nagy részük mind a mai napig létezik!
Már nem csak arról volt szó, hogy néhány munkás nem megy be néhány kocsmába, hanem sorozatos munkabeszüntetések kísérték az ügyet.
Ahogy látható eredmény nélkül egyre hosszabb ideje tartott a sörbojkott, úgy lett a munkások hangulata egyre paprikásabb.
A politikai gyűléseken azonban mindenhol azzal a kérdéssel szembesítették őket a munkások, hogy mit akarnak kezdeni az emelkedő sörárakkal.
Az egyik greymouth-i kocsmáros, Paddy Keating a helyzetet láva úgy döntött, hogy kihasználja a váratlanul megnyílt piaci rést, és ő továbbra is 6 pennyért adja majd a pohár sört.
A bojkott láthatóan működött. Most már csak az volt a kérdés ki bírja tovább: a kocsmárosok vendég nélkül, vagy a munkások sör nélkül?
Attól tartottak, hogy ha csak egy vagy néhány söröző emel árat, a vendégeik egyszerűen átpártolnak a versenytársakhoz.
A sörlázadásokkal foglalkozó sorozatunk utolsó részében egy olyan konfliktust mutatunk be, ahol a fogyasztók erőszakmentes eszközökkel érték el a céljukat.
A zavargás másnap bekerült az országos hírekbe. A diákok nem igazán voltak büszkék a történtekre, a sörzavargást nehezen lehetett beilleszteni a polgárjogi küzdelmek nemes hagyományai közé.
A többnyire chicagói illetékességű, ünneplő diákok kisebb zavargásba kezdtek a campuson. Végül ledöntötték az amerikai futball pályán a góljelző póznákat, és az egyetem udvarára hurcolták őket.