Az 1844-es bajos sörforradalom négy napon keresztül dühöngött változatlan erővel. Miután május elsején I. Lajos megúszta a királyi palota ostromát másnap személyesen is kínos helyzetbe került…

Kitör a sörforradalom 1844. május elsején körülbelül kétezer müncheni gyűlt össze az utcákon, hogy tiltakozzon a sör árának megemelése ellen.

Kitör a sörforradalom 1844. május elsején körülbelül kétezer müncheni gyűlt össze az utcákon, hogy tiltakozzon a sör árának megemelése ellen.

Megjött a végső csapás: a Bürgerbräukeller kiszámlázta a pártnak 3000 ember sörfogyasztását a dicső estéről.

Mintegy kétezer ember kezdett felvonulni, a két sörcsarnok egyesített csapatai és a szimpatizánsok. A menet élén egymásba karolva a náci vezetők haladtak.

A Birodalmi Harci Lobogó nevezetű, nem a náci párthoz tartozó, de szélsőjobboldali paramilitáris szervezet, Ernst Röhm vezetésével a Löwenbräukeller-ben várakoztak és söröztek.

A sörcsarnokban csak a puccsisták maradnak A nácik úgy döntöttek, hogy aminek a sörcsarnokban meg kellett történni, az sikeresen lezajlott, és a rohamosztagosok hazaengedték az embereket.

Lázongás a lázadók ellen a sörcsarnokban – Miközben az urak a hátsó szobában egyezkedtek, a sörcsarnokban kezdett igencsak feszültté válni a hangulat.

Kahr állambiztos hirdette meg 1923. november 8-ára a Bürgerbräukeller-be, a város egyik legnagyobb sörcsarnokába.

A német radikális jobboldal 1923 őszére, a hiperinfláció csúcspontján olyan hangulatba hergelte magát, hogy már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e lázadás, hanem hogy ki csinálja meg a puccsot.